Kényszer – 6. fejezet
Reggel jön az utasítás: máshová kell mennünk dolgozni. Ez egy nagy logisztikai raktár. Jóval közelebb, mint a dokk. Nem kell a városon átmenni. Itt kártyás beléptető rendszer van, de nekünk ugye nincs ilyen. A főnökség enged be minket. Óriási nagy ebédlőben kell várnunk ami ketté van választva: egy dohányos és egy füst mentes részre. Van büfé meleg étellel és egy ital automata. Az árak nem túl magasak, de nekem igen. Mivel egyedül én nem dohányzom kénytelen vagyok beülni közéjük a megbeszélés idejére. Megcsinálják a papír munkát. Anginak le van járva a személyi igazolványa. Berlinbe kell majd mennie a követségre intézni. Addig nem jöhet velünk dolgozni. Azért ez nagy felelőtlenség : érvényes okmányok nélkül neki vágni Európának. Nem szólok semmit. A többiek egy- két megjegyzést elejtenek. Megkapjuk a kártyákat, névvel. Mindig hordani kell és minden ajtót ez nyit.
Elvezetnek minket a munkaterületre. Egy egész nagy csarnok rendszer. Számomra egyenlőre átláthatatlan. Elektromos beálló targoncákkal közlekednek sokan. Gyalogosan csak a felfestett kijelölt helyeken lehet. Komoly szabályok vannak és rend, tisztaság mindenhol. A polcok 5 emeletesek. Nekünk először illóolajakat kell dobozokba rakni és megfelelő egységenként karton dobozba csomagolni és összepántolni. Felállítják a megfelelő asztalokat raklapokból, odakészítenek mindent. A munka késekből kevés van, ezt majd vennünk kell. Én a már megtöltött dobozokat töltöm a kartonokba. Gina pántol,amit egy gép végez tulajdonképp. pántoló ráfeszíti és elvágja a műanyag szalagot a megfelelően aláhelyezett gyűjtő kartonon, hogy az ne bírjon kinyílni. Mindezt olyan képpel végzi, mintha ezt a műveletet csak ő lenne képes megcsinálni. A többieknek állandóan a hús üzemes munkájáról beszél. Végül is eltudom ott őt képzelni. Akár merre nyúl kolbászba akad a keze… Alig tudok pár beszédeket írni, mert szinte nem volt. A lányok kerültek ezt a főnökség is látta és igyekeztek tőlük máshová helyezni.Amiért akkor és utólag is hálás vagyok!
A raktárban a segédmunkások csak külföldiek voltak. A közép vezetők között volt egy azeri is. Ő oroszul osztotta a parancsokat a litvánoknak. Mivel anno én oroszul tanultam egyenlőre ebből többet értettem mintha németül mondta volna. Ő is felfigyelt rá, mert azonnal csináltam amit mondott, mielőtt németül is megismételte volna. A felsőbb vezetők többsége német volt és a targoncások is. Akik mégsem azok több éve éltek már Németországban és jól beszélték a nyelvet. Szemmel folyton ellenőriztek minket a raktár épületek első emeletnyi magasságban lévő üvegfalú irodáikból. Nem szóltak hozzánk a köszönések kivételével. Mindig fogadták a gesztust. Volt litván csapat és lengyel csoport is. Ők mind nagyon vékonyak voltak és nagyon gyorsan dolgoztak. Sokszor dolgoztam velük is. Tőlük tanultam meg a pántoló használatát is. A többi magyar őket sem szerette. Mindenkire tudtak több negatív dolgot is mondani. Volt köztük egy fiatalabb és egy idősebb házaspár is. Én jól kijöttem mindegyikőjükkel és ők sem mondták soha, hogy ne dolgozzak velük.Az első munka területen bolgárok dolgoztak. Nagyon sokan voltak. Whiskyt pakoltak un. displaybe. Esztétikus karton polcok, amelyekben az üzletekhez szállítják.Így valamennyi egyformán elrendezve kerül a vásárlók elé bármely boltban. 6 órakor pontosan már benn kellett lenni a kijelölt munka területen. 9 órakor volt egy 15 perces szünet, délben egy félórás. Ha túlóráznunk kellett akkor délután 4-kor még egy 15 perces.A pause szó lett az első szavak egyike amit megtanultam és a kedvencem is. Szünetet jelent.
Ilyenkor mindig maradnia kellett velünk egy német vezetőnek is. Mivel ők nem igen vannak rászorulva a plusz bérre nem szívesen vállalták. A szünetek gyorsan teltek mivel 5 percig tartott az ebédlőbe felmenni és visszajutni is. 2 csekkoló kapu volt. Oda-vissza csak egyesével engedett mindenkit a kártyájával. Sokszor torlódott a társaság. Én ilyenkor ettem meg a szendvicseimet. A nem dohányzó részben többen ettek meleg ételt. Én csak nyeltem nagyokat, aztán már nem is néztem oda. Öltöző szekrényünk elvileg lett volna, de mind foglalt volt. Így az autóhoz kellett kiszaladgálni a parkolóba egy újabb ellenőrző ponton keresztül a vízért, szendvicsért. Sokszor fújt hideg szél és szinte állandóan esett az eső. Egy kis rafinériával lehetett jobban beosztani a szünet idejét. Először a fiatalok kezdték el. Mivel a munka területen belül is voltak WC-k a szünet előtti fél órában egymás után elmentünk. Így legalább több idő maradt az étkezésre, nekik meg a dohányzásra is. A munka helyen folyamatosan rendet kellett tartani, a végén pedig kitakarítani. A harmadik nap már a litvánokhoz osztottak be. Sokkal nehezebbek voltak a dobozok, mint a mieink. Itt illat gyertyákat, üveg mécses tartókkal csomagoltak egybe. Pántolás és raklapra rakás, majd körbe fóliázás volt munka. Itt legalább váltottuk egymást munka fázisonként. Minden munka fázisban nehezet kellett emelni. Kb. 10 kg volt egy doboz. Felemelni a pántolónak, majd ő eltolta a másik oldalra. Onnan más leemelte és “kötésben” kellett lerakni. Mindig ugyan úgy. Ha több raklap összegyűlt akkor elvitték targoncával. Üres palettákról is magunknak kellett gondoskodni. Volt belőle bőven, de kicsit messzebb. Targoncás ritkán hozott belőlük. A békára rakásolta valamelyikünk és odahúzta a munkaterületre.
Mire az ember dereka nem bírta a hajlongást átkerült a kezet jobban igénybe vevő feladathoz. Ha már ezt sem bírta ő húzta el “békán” hivatalosan raklap-emelőn a kész árut és hozta az alapanyagot. Ezt már én is javasoltam a mieinknek, hogy ez célszerűbb lenne. De ááá nem, mivel én említettem. Azt megfigyeltem, hogy itt már lassabban kezdték a munka tempót. Mosolyogtam magamban. Angi ide nem jöhetett velünk igazolványa nem lévén. Megemlítettük neki, hogy főzhetne mire “haza” megyünk pl. paprikás krumplit. Egyszer sem tette. Helyette begyalogolt a város központba (3 km oda) az ingyen Wi-fihez vagy a Sport büfébe ahol 1 Eur-ért fél órát lehetett netezni. Természetesen a férjével beszélt. Mivel így ő nem keresett és nem fizetett a tankolásba nekünk többe került a bejárás.
0
0
0
