Kényszer – 11. fejezet

Négy napig jártunk ide. Itt is a stopperes felméréssel kezdik. Egész nap tartani kell a reggeli tempót, pedig hát fárad az ember, de ez őket nem érdekli. Gépnek érzem magam. Ezért amint begyakoroltuk a munka menetét én automata üzemre állok át és gondolatban teljesen máshol járok. Az eredetileg is itt dolgozók közül két ember segít a feltöltésben. Az egyik szótlan, a másik próbál beszélgetni. Az egyszerűbb mondatokból már értek keveset, de csak pár szó még csak amit mondani tudok. Szó volt róla, hogy esetleg beiratkozunk nyelv suliba, itt kint, de annyira változó, hogy mikor fejezzük be a munkát, hogy nem tettük. Ráadásul a nagy városban lett volna, tehát plusz benzin költség.

Az utolsó itt töltött napon a pántoló gép előtti utolsó ember vagyok. Ez azért jó, mert így a fiúk közelében dolgozhatom. Ők sokat szívatják egymást, mindig jó a hangulat. Ha nem is szólok sokat , jókat derülök magamban rajtuk. A kedvencem meg legalább nem mer szekálni, mert ő továbbra is az üres ládákat pakolja fel a másik végen, onnan pedig kiabálnia kellene, hogy meghalljam. Az pedig tilos ugye!  Mindig a munka könnyebbik végére kerül valahogy.  A sor másik vége az egyik legnehezebb művelet is. Mire ideérnek a nagy tejes ládák tele vannak a katalógusokkal.  Ezeket kell egy mozdulattal megfordítva kiborítanom, így 2 oszlop katalógus keletkezik, kicsit igazítani rajtuk és mehet a pántoló alá. Minden sor végén van belőle 1 vagy mint most 2, mert olyan gyorsan halad a magyar sor és a közben hozzánk csatlakozott litvánoké is, hogy egy gép nem győzné. Arab sorból is kettő van. A pántolók mindig hangosan kattannak. Az arabok pedig nagy lármával dolgoznak. Többször szóltak nekik, de hiába. Az ő gépeiket állandóan javítani kell, a mieinket csak néha. Ha kifogy a pántoló szalag vagy esetleg rosszul tekeredik egyik fiú szereli, de addig is tolnak oda másikat, hogy ne álljunk. Azt már érzem, hogy izom láz lesz a karomban, de a kezeim, ujjaim is nagyon fájnak.

Péntek van és még délelőtt elfogyott az áru. Kifizetik a heti bért az elszámolt órák alapján és elmehetünk.

Örülök, mert nagyon fáradt vagyok és a bakancsban nagyon fáj a lábam. Másrészt tudok majd pénzt haza küldeni és feltudom tölteni a net kártyámat. A héten egyszer én is kénytelen voltam bemenni a Sport büfébe, mert közben állást is keresek és az otthoniak e-mailjei tartják bennem a lelket.

Holnap pedig a lányom esküvője lesz. Igaz a második, de nem lehetek ott. Szörnyű érzés. Tehát muszáj a net! Mivel mindenki hord magával váltó cipőt, átcseréljük a bakancsokat és szétszéledünk a városban. A posta is a közelben van. Szép nagy épület. Kértem a lányokat valamelyikük jöjjön velem segíteni utalni! Még soha nem csináltam németül. Senki nem vállalja. Két kis szótár mindig a táskámban van. Kiírom egy papír lapra németül, hogy költség +pénz= összesen 60 Euró. Megérti a férfi alkalmazott és segít kitölteni a nyomtatványt. Hálás vagyok neki és örülök, hogy tudok a fiamnak pénzt küldeni! Feltöltöm az internet kártyámat is.  Nikitől kérdeztem meg, hogyan mondják a feltölteni szót, mert a szótárban nem volt benne. Aufladen. Most ez az egyik legfontosabb szó számomra! Kaja vásárlás, fürdés és pihenés. Holnap nem kell mennünk dolgozni.

Ha tetszik, oszd meg!000